Reader, enchanted and pleased as I have left you in the small country of sheltered nature described in my previous post, be now, of a sudden, snatched away from it all and placed to the very edge of the world.
"Far and wide", distant and grand, glorious and silent as the frost of solitude. The rumbling wind beckons its visitors to seek mystery. The mischievous lengths of a journey flatter the wearied traveller into believing that the end of the road is soon to come. Rugged landscape meets untouched peace.
The soaring heights of mountains reach a firmament unbeknownst to the specks of mortals deep below. Where there is no boundary to forests, no limits to rivers and lakes, where the sky melts into space as part of the universe above there also can be found the unified chant of diversity. "O Canada!" it does echo.
A világ peremén
Olvasó, ahogy elvarázsoltan és boldogan ott maradtál abban az előző posztomban bemutatott, természet által elrejtett kis országban, úgy most hadd ragadjalak el onnan és hadd helyezzelek le a világ legeslegszélére.
"Hatalmas távolságokon át", távoli és óriás, ragyogó és hallgatag, mint a magány fagyott zúzmarája. A morajló szél a titokzatosság keresésére hívogatja látogatóit. Egy-egy utazás hosszú távolságai pajkosan hitegetik a kimerült utast, hogy az út vége már nincs messze. Itt, ezen a helyen a csiszolatlan táj érintetlen békével találkozik.
A hegyek szárnyaló magassága olyan égbolthoz ér fel, ami már a mélységben levő halandók csöpp kis foltjai tudatán túl létezik. Ahol az erdőknek nincs határa, a folyóknak és a tavaknak nincsenek korlátai, ahol az ég a világegyetem részeként a világűrbe olvad, ott fent található a diverzitás egyesült éneke. "Ó Kanada!" visszhangzik.
Written by Giselle Rakobowchuk
No comments:
Post a Comment